Az ember képes egy éjszaka alatt rájönni,hogy mire is született...
/Skillet - Not gonna die/
/Skillet - Not gonna die/
-Az egész tizenöt éves koromban kezdődött-sóhajtottam leszegezett fejjel-.Zűrös gyerek voltam.Nagyon is...Minden nap csak a reggeli, és az esti masírozást vártam.A katonák körbe menetelték a falunkat mindig.Reggel, és este is pontban hat órakor haladtak el a házunk előtt, vissza a laktanya fele.Mivel a szomszéd fiú bátyja is katona volt, ezért az esti masírozáshoz én is mindig csatlakoztam hozzájuk.Az volt a napom fénypontja.Emlékszem,folyton felvettek a hátukra, és mindig más vitt.A kedvencem az volt ,amikor rám bízták a bátrabbak a fegyverüket.Volt aki csak a szablyáját merte odaadni, volt aki még a puskáját is. Briannek volt nagyon érdekes kapcsolata a kardjával.Úgy emlékszem, Ghost Fang volt a neve.A legkisebb port is egyből lepucolta róla.Mindig azt mondta, "Tiszta lélek, tiszta fegyver!".Most már tudom,hogy mire gondolt...Az a bizonyos nap...Úgy emlékszem rá,mintha csak egy hete lett volna.Június 22.Mint mindig, kísértem a katonákat , majd mikor oda értünk a laktanyához, elköszöntem tőlük.De aznap változott a program...Meglátta az őrmester,hogy velük tartottam,és odahívott magához.
-Hogy hívnak fiam?-kérdezte morcosan az öreg.
-A nevem Raven.Raven Dyurahan , szolgálatára uram!-feleltem kicsit habozva.
-Raven, hmm?Ismerős ez a név nekem.Sose tudom eldönteni.Ez vajon a végzet, vagy csak egy esély...-mormogta-Figyelj ide fiam!Van neked egy ajánlatom.Csatlakozhatsz a katonasághoz, de holnap hajnali négyig itt kell,hogy legyél ,ha akarod.Várni foglak ,fiam.
Az egész haza vezető utat végig gondolkoztam.Mikor hazaértem az apám éppen verte az anyámat, és a húgomat."Már megint bebaszott..." gondoltam magamban.Az apám...Hajh, ő egy hatalmas alkoholista volt.Azt a pici pénzt ,amit keresett is a kocsmába hagyta.Nem,hogy az éhező családjának hozná.De nem nehezteltem rá, emiatt.Egyszerűen zsigerből utáltam.Sajnos ,ezt az alkoholizmust az anyám, és a húgom , Caroline sínylette meg a legjobban.Este tízre összeszedtem az összes cuccom, és elraktam a táskámba.Nem volt sok.Két nadrág, három póló ,egy pulcsi, két zokni,és két boxer. No meg a tőröm.Azóta se bántam meg,hogy magammal vittem.Úgy emlékeztem,hogy este tizenegy órakor is volt egy őrjárat, és velük akartam elmenni.De aznap nem jöttek.Hajnali egyig vártam a házunk előtt, majd bekopogtam kívülről Caroline ablakán, elköszöntem tőle,és elindultam.Könnyes szemekkel kérdezte tőlem, "Én nem mehetnék veled?".A szívem megszakadt,de megráztam a fejem ,és nem láttam többet a családom.Család...Úgy éreztem,hogy sose volt családom.Mégis ,mikor elhagytam őket, rájöttem,hogy a természetesnek vett szeretet elveszett az életemből.Legalább is egy jó darabig,de ez egy más történet.Fél kettőkor az út harmadán már túl voltam.Egyedül sétálgattam az estében, a búzatábla mellett.Szép ,holdfényes éjszaka volt.Egyszer csak , a magamba merengésből arra eszméltem fel,hogy egy hatalmas őz bak beugrik elém.Meg se rezzent a látványomtól.Gyönyörű volt, ahogy a holdsugár megvilágította.Annyi biztonságot, és erőt sugárzott...Majd tovább ugrott.Így én is folytattam az utamat ,a laktanya felé.Nem sokkal rá, a búzából elém ugrik egy hatalmas farkas.Sok farkast láttam már, de az a legnagyobbak között volt,az szent!Kéken fénylett a bundája, a holdvilágban.Sárga vérszomjas szemei rám voltak meredve.Abban a pillanatban ,mikor összeért a két fenevad tekintete ,mind a ketten tudtuk,hogy itt valaki nem éli meg a következő pillanatot.Rám vetette magát...Szerencsére a tőrömet időbe kaptam elő,és pont jól raktam magam elé.A farkas az ugrással szinte a saját szívét döfte át.Nem sajnáltam.Olyan erősnek,és büszkének éreztem magam,mint még soha előtte...Megnyúztam, és tovább álltam.Hajnali fél háromkor értem az őrs mellé,ahol a kapitány mosolyogva várt.Az arcom véres, a karom merev, a nyakamba ott a farkas bundája,mint hősi palást.Szépen lassan miután mindenki megnézte az "újoncot" , odaértem a kapitányhoz, aki megveregette a vállam,és így szólt:
-Üdvözöllek a Black Crow-ba ,fiam!-mondta büszkén.
Így született,a zsoldosok legfiatalabb századosa.Aki három évvel ez után, a tizennyolcadik születésnapját betöltve ezredes is lett.Mindenki felnézett rá.Legalább is ő így látta, egészen addig az estig....
Hát, ez lenne a következő rész.:) Bocsánat,hogy sokat kellett vele várni, csak betegeskedtem is,meg a 80 megtekintésre vártam.Remélem tetszeni fog.Bátorkodjatok szólni a hibákról ,megosztani az ismerőseitekkel, ill. frappáns kritikákat írni! :) A következő rész 130-140 megtekintésnél jön, de ha lesz 2 komment,akkor egyből rakom fel! :D
-Hogy hívnak fiam?-kérdezte morcosan az öreg.
-A nevem Raven.Raven Dyurahan , szolgálatára uram!-feleltem kicsit habozva.
-Raven, hmm?Ismerős ez a név nekem.Sose tudom eldönteni.Ez vajon a végzet, vagy csak egy esély...-mormogta-Figyelj ide fiam!Van neked egy ajánlatom.Csatlakozhatsz a katonasághoz, de holnap hajnali négyig itt kell,hogy legyél ,ha akarod.Várni foglak ,fiam.
Az egész haza vezető utat végig gondolkoztam.Mikor hazaértem az apám éppen verte az anyámat, és a húgomat."Már megint bebaszott..." gondoltam magamban.Az apám...Hajh, ő egy hatalmas alkoholista volt.Azt a pici pénzt ,amit keresett is a kocsmába hagyta.Nem,hogy az éhező családjának hozná.De nem nehezteltem rá, emiatt.Egyszerűen zsigerből utáltam.Sajnos ,ezt az alkoholizmust az anyám, és a húgom , Caroline sínylette meg a legjobban.Este tízre összeszedtem az összes cuccom, és elraktam a táskámba.Nem volt sok.Két nadrág, három póló ,egy pulcsi, két zokni,és két boxer. No meg a tőröm.Azóta se bántam meg,hogy magammal vittem.Úgy emlékeztem,hogy este tizenegy órakor is volt egy őrjárat, és velük akartam elmenni.De aznap nem jöttek.Hajnali egyig vártam a házunk előtt, majd bekopogtam kívülről Caroline ablakán, elköszöntem tőle,és elindultam.Könnyes szemekkel kérdezte tőlem, "Én nem mehetnék veled?".A szívem megszakadt,de megráztam a fejem ,és nem láttam többet a családom.Család...Úgy éreztem,hogy sose volt családom.Mégis ,mikor elhagytam őket, rájöttem,hogy a természetesnek vett szeretet elveszett az életemből.Legalább is egy jó darabig,de ez egy más történet.Fél kettőkor az út harmadán már túl voltam.Egyedül sétálgattam az estében, a búzatábla mellett.Szép ,holdfényes éjszaka volt.Egyszer csak , a magamba merengésből arra eszméltem fel,hogy egy hatalmas őz bak beugrik elém.Meg se rezzent a látványomtól.Gyönyörű volt, ahogy a holdsugár megvilágította.Annyi biztonságot, és erőt sugárzott...Majd tovább ugrott.Így én is folytattam az utamat ,a laktanya felé.Nem sokkal rá, a búzából elém ugrik egy hatalmas farkas.Sok farkast láttam már, de az a legnagyobbak között volt,az szent!Kéken fénylett a bundája, a holdvilágban.Sárga vérszomjas szemei rám voltak meredve.Abban a pillanatban ,mikor összeért a két fenevad tekintete ,mind a ketten tudtuk,hogy itt valaki nem éli meg a következő pillanatot.Rám vetette magát...Szerencsére a tőrömet időbe kaptam elő,és pont jól raktam magam elé.A farkas az ugrással szinte a saját szívét döfte át.Nem sajnáltam.Olyan erősnek,és büszkének éreztem magam,mint még soha előtte...Megnyúztam, és tovább álltam.Hajnali fél háromkor értem az őrs mellé,ahol a kapitány mosolyogva várt.Az arcom véres, a karom merev, a nyakamba ott a farkas bundája,mint hősi palást.Szépen lassan miután mindenki megnézte az "újoncot" , odaértem a kapitányhoz, aki megveregette a vállam,és így szólt:
-Üdvözöllek a Black Crow-ba ,fiam!-mondta büszkén.
Így született,a zsoldosok legfiatalabb századosa.Aki három évvel ez után, a tizennyolcadik születésnapját betöltve ezredes is lett.Mindenki felnézett rá.Legalább is ő így látta, egészen addig az estig....
Hát, ez lenne a következő rész.:) Bocsánat,hogy sokat kellett vele várni, csak betegeskedtem is,meg a 80 megtekintésre vártam.Remélem tetszeni fog.Bátorkodjatok szólni a hibákról ,megosztani az ismerőseitekkel, ill. frappáns kritikákat írni! :) A következő rész 130-140 megtekintésnél jön, de ha lesz 2 komment,akkor egyből rakom fel! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése