Hatalomra törés...
-Raven, haladj már!-szólt John igen-igen szűkölve.
-Megyek már, te iszákos állat!-csillapítottam-Dagasztanád már a májad, mi?
-Dagad az magától is, nem kell félteni.Csak siessünk, mert este kilencig ingyen van a sör!
-De hát már kilenc tizenöt van!-szóltam közbe értetlenkedve.
Felkaptam egy pulcsit és rohantunk a kocsmáig. Bent már sötét volt. John kijelentette, hogy ő már pedig inni fog ma. Halálos nyugodtsággal lehajolt, felvett egy méretes követ és egy méterről teljes erőből nekidobta az ablaknak. Bemásztunk és mikor átléptem a párkányon, megakadt a nadrágom az egyik kiálló üvegszilánkban. Hirtelen felgyulladtak a fények, ott volt az egész osztagom, sőt még az őrmester is. Ebben a pillanatban megcsúsztam a ruhámból kifolyt hólén és elestem. Csak a nadrágom maradt ott az ablakban. Mire feltápászkodtam mindenki szakadt a röhögéstől. Az egyik hadnagyom, Robert, jókedvűen elkurjantotta magát:
-Mindenki csinálja azt amit Raven parancsnok!
Egy-két óra iszogatás után volt aki a földről figyelte az eseményeket, volt aki az asztal alól és voltak akik a pulton táncoltak. Furcsálltam, hogy senki nem kívánt boldog születésnapot, mert tény szerű volt, hogy azért jöttünk ide. De nem is bántam, jól éreztem magam. Aztán két lány tűnt ki a tömegből, akik a pult mellett állva nézelődtek nagyokat kacagva. Majd, mikor közelebb mentem, meghallottam miről sustorognak.
-Te Anna!
-Igen?
-Ezek melegek?-kérdezte kissé meglepetten.
-Honnan tudjam? De van benne valami...Részegen, nadrág nélkül táncikálnak.
-Hölgyeim!-szóltam közbe.-Nem melegek, legalábbis a nagyja nem, csak nem akarták, hogy rosszul érezze magát a kapitány.
-Milyen kapitány?
-Oh, el is felejtettem bemutatkozni? A nevem Raven Dyurahan parancsnok.
-Helló Raven! Én Anna vagyok és ő itt Stella.
-Szia!
-Látom sok "kitüntetésed" van.-mért végig kacéran- Mit szólnál, ha megnéznénk őket?
-Szerintem mindannyian nagyon hálásak lennénk.-kacsintottam vissza rájuk.
Egy óra kimaradás után felöltözködtem és amikor lementem, a többiek sorakoztak. A főparancsnok volt az. Éppen szidta az osztagomat. Szerénységem s hűségem egyszerre égett el abban a tűzben amit ettől éreztem. Arra gondoltam, hogy ha most megölöm, enyém az egész Black Crow. Nem is haboztam. Előkaptam a revolverem és fejbe lőttem. A halott teste, golyóval a fejében esett a földre. Nem várt reakciót produkáltak a katonák. Eszeveszetten őrjöngve a nevemet kiáltozták és ujjongtak. A vállukon vittek el egészen a laktanyáig. A laktanyámig. Új ágy, új hely, új pozíció, több lehetőség és a régi Raven. Briliáns párosítás volt. Hódítottuk a falvakat és az erődöket sorról sorra egészen Starkheaven-ig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése