Kezdeményezés...
-Itt vagyok.Két év után újra.Hamel fővárosa.Ráadásul ,ma van a nagy nap.Az én napom.Izgulok.Több itt a púderpor, mint sivatagban a homok.Bár, be kell,hogy valljam tetszik,ahogy a sok csinos sminkes lány körbeugrál-mondtam, kissé egoistán,de büszkén.
-Egy kis igazítás, és máris kész-mondta az egyik sminkes lány, majd elmosolyodott.Majd, a főproducer fejvesztve átszaladt a szobán, és közbe ,csak annyit vakkantott:
-Mindenki a helyére, kezdünk!
Szépen lassan átverekedem magam a kamerásokkal teli kulisszán, és besétálok a színpad közepére.Mikor oda érek,hirtelen felgyullad az összes fény, és mindenki tapsol, és őrülten kántálja : "Raven,Raven,Raven...". Vetek egy pillantást a műsorvezetőre majd visszafordulok a tömeghez és elmosolyodom, majd felemelem bal karom és egy, fél méter hosszú, lángcsóvát küldök az épület mennyezete felé. A tömeg őrjöng. Akarva-akaratlanul egy pillanatra megfagyok, a nézők pedig csöndben figyelik a reakciómat. Majd mikor észreveszem, hogy megfeledkeztem magamról egy holló alakot formálok a tűzből, aztán elharapom a lángnyelvét. Szépen lassan elindulok a műsorvezető felé aki nyújtott kézzel vár, hogy kezet foghasson velem.
-Egy kis igazítás, és máris kész-mondta az egyik sminkes lány, majd elmosolyodott.Majd, a főproducer fejvesztve átszaladt a szobán, és közbe ,csak annyit vakkantott:
-Mindenki a helyére, kezdünk!
Szépen lassan átverekedem magam a kamerásokkal teli kulisszán, és besétálok a színpad közepére.Mikor oda érek,hirtelen felgyullad az összes fény, és mindenki tapsol, és őrülten kántálja : "Raven,Raven,Raven...". Vetek egy pillantást a műsorvezetőre majd visszafordulok a tömeghez és elmosolyodom, majd felemelem bal karom és egy, fél méter hosszú, lángcsóvát küldök az épület mennyezete felé. A tömeg őrjöng. Akarva-akaratlanul egy pillanatra megfagyok, a nézők pedig csöndben figyelik a reakciómat. Majd mikor észreveszem, hogy megfeledkeztem magamról egy holló alakot formálok a tűzből, aztán elharapom a lángnyelvét. Szépen lassan elindulok a műsorvezető felé aki nyújtott kézzel vár, hogy kezet foghasson velem.
-Szép estét emberek! Én David Fisher vagyok és ez itt a "Hősök köztünk élnek" show! A mai vendégünk a leszerelt zsoldos tábornok Raven Dyurahan. Üdvözöllek Raven, foglalj helyet kérlek!-mosolygott rám ijesztően az egyébként szimpatikusnak tűnő ember.
-Szervusz David, hogy, s mint vagy?-ráztam meg a kezét és huppantam le a székembe.
-Köszönöm jól, de most beszéljünk rólad! Nem rossz, igaz? Ez a sok ember téged jött ma ünnepelni, pedig nagy rá az esély, hogy sokaknak te ölted meg a családját. Milyen érzés így rájuk nézni?
Sok ártatlan szempár meredt rám hirtelen. A taps és az ujjongás gyorsan abbamaradt és mindenki meredten figyelt rám.
-David, kérlek! Erről most inkább ne beszéljünk!-mondtam neki megalázkodva.
-Azt hiszed, hogy attól mert segítettél megmenteni a Földünket egyből föl leszel mentve a bűneid alól?!-kérdezte fennhangon.- Vagy már megfeledkeztél a Black Crow-ról?
-Elég!-meredtem rá gyilkos tekintettel.-Miért hiszi azt mindenki, hogy a megváltás miatt segítettem a világon?! Azért segítettem, mert megváltoztam. Megváltoztattak. Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát, lehet, hogy van egy sötét múltam amire nem vagyok büszke, de ezt többszörösen visszakaptam a sorstól. Ha csak a fél testemet vesszük példának...De amíg emberi szívem és lelkem van, addig lelkiismeretem is ami belülről emészt.-égő tűzzel a szememben mondtam ezt David arcába.
-Csillapodj! Majd az emberiség eldönti, hogy rászolgáltál-e a bűnbocsánatra. Kérlek, meséld el nekünk a történeted!
Amint David befejezte a mondatát, tudtam, hogy ebből nem fogok jól kijönni, de mit is csinálhatnék?! Ezek után már mindegy, hogy mennyire néznek közveszélyes őrültnek az emberek. A kamerák felé fordulva belekezdtem zsoldoséletem történetébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése