2013. december 8., vasárnap

Napló bejegyzés : 2030 ; Jún. ; 21 ; Rosewood erdő ~ A végjáték

A mese véget ér, a világ felég...
Rosewoodba értem,hosszas barangolás után.Furcsa módon minden olyan nyugodt volt körülöttem.Senki sem akart az utamba állni, legyen az ember, állat ,vagy szörny.Minden elkerült.Vagyis majdnem minden....Az erdő szélén megállított egy kislány.Nem lehetett idősebb 11 évnél.Egy kicsit a húgomra emlékeztetett,de mégis más volt.Félt tőlem,de mégis odajött hozzám,és megkérdezte,hogy jól vagyok-e,van-e helyem,ahol eltölthetem az éjszakát,éhes vagyok-e.Közvetlen jó szándékától elmosolyodtam,és megkérdeztem,hogy,hogy talált rám.Azt felelte,hogy ő is eltévedt,és megkért,hogy segítsek megkeresni a falut,ahol a szülei laknak.Felvettem a nyakamba,és továbbindultunk ,ketten a hatalmas erdőbe.Körülbelül délután három óra lehetett,mikor megszólalt a kislány,hogy foghatnánk-e valamit,mert nagyon éhes.Igennel feleltem,mert már én is nagyon éhes voltam.Körülbelül 4 napja nem ettem már akkor.Leraktam egy fának a tövébe,és elmentem,hogy vadásszak.Majd egy óra múlva sikeresen visszatértem,két nyúllal,és egy két gyümölccsel.Mikor vissza értem,a lány már nem volt egyedül,az egyik testvére Daren talált rá,és a kislány győzködte,hogy várjanak meg engem is,mert én mentettem meg.Ahogy Daren meglátott,elborzadt,és elszaladt a kislánnyal együtt.Nem igazán értettem,hogy miért,de követtem a nyomaikat,és így eljutottam egy kis faluba,ami kiderült,hogy az én szülővárosom Ruben volt.Pontosabban,ami megmaradt belőle.Első dolgom volt,hogy megkeressem apámék házát,a kislány felkutatását későbbre hagytam.Mentem,mentem ,és egyre több emlék ugrott be a nyomorúságos,ámde vidám gyermekkoromról.Az emberek a házakba szaladtak,mikor megláttak,és azt kiabálták,hogy "Vigyázzatok, egy szörny!,,.Ez kicsit fájt,de nem igazán figyeltem,a szívemet hajtó izgalom miatt,hogy megtalálhassam azt az öreg,kis dohos viskót,ahol kis kölyökként éltem.Majd végre odaértem,s az első dolgom volt,hogy a lehető legkevesebb tapintatossággal beessek az ajtón,és elkurjantsam magam "Megjöttem!".Anyám,szaladt ki könnyes szemekkel,és ezt mondta:
-Raven,Raven, hát visszatértél?-futott felém felemelt karokkal,becsukott szemekkel,majd megölelt-Hát hol jártál,gyermekek?-majd felnézett rám,és meglátta,hogy mivé lettem,majd falfehéren lökött el magától,és dadogva szólalt meg-Mi lett belőled?!Te nem a fiam vagy!Ne bánts kérlek.Menj el!
-De hát,én vagyok az anyám.-nyújtottam felé karjaimat-Katonának álltam,de most hazatértem!Hol vannak a többiek?
-Ha elmondom elmész?
-Ha muszáj,elmegyek,csak kérlek mondd el,hogy mi történt.
-Három éve a húgod megelégelte,hogy apád folyton megverte,és elszökött,akár csak te,mert azt hitte,hogy akkor jobb lesz neki.De apád megtalálta,hazahozta,és megverte,aztán megerőszakolta.Akkor is részeg volt...Majd a húgodat másnap felakasztva találtam meg.Öngyilkos lett,mert nem bírta.Egy levelet hagyott hátra,de abból már csak egy fecni maradt meg,mert apád a tűzbe dobta,mikor meglátta.Nem győztem megmenteni,a lángnyelvek közül.A sors fintora,hogy a megmaradt darabon a következőt lehet olvasni "Raven,kedves bátyám,nem értem,hogy miért nem vittél magaddal,mikor elmentél,de nem hibáztatlak,mert szeretlek,,.Apád pedig a levél olvasása után magába nézett,és beleugrott a folyóba.Azóta senki sem látta...
-Apa,és Caroline halott?!De ez nem lehet.-térdre rogytam,és elkezdtem bőgni-Miért?Caroline volt a legszentebb ember akit ismertem,és ő volt az egyetlen testvérem.Miért engedted,hogy ez megtörténjen?!
De anyám már nem válaszolt...Csak keserű arccal elcsapta a fejét,és kitessékelt.Nem tudtam még felfogni,hogy mi történt,és ott ültem az ablaka alatt több órán át,és merengtem.Merengtem,hogy miért nem vittem magammal ,mikor megszöktem.Még élhetne,és sokkal jobb élete lehetne.De egy olyan szörnyeteg oldalán,mint én?!Sehogy nem lett volna jó.Azt sem értettem,hogy az apám hogy tehetett ilyet.Reméltem,hogy soha többet nem fogja senki viszont látni.Mikor össze szedtem magam,már sötét volt, körülbelül 10 óra.Felálltam,és elindultam,hogy megkeressem a kislány házát.Nem kellett sokat keresni,mert kint játszott az egyik bátyjával,Elsworddel, a házuk előtt.Ahogy meglátott a kislány,odaszaladt hozzám,átölelt,és megfogta kezem,majd bevezetett a kis házba.A szülei örvendezve fogadtak,ami eléggé meglepett, mert látszólag nem ijedtek meg marcona külsőm láttán.A család elmesélte,hogy az egyik gyerekük is most állt katonának.Elesis,a nagyobbik lányuk.Amint az anyuka kimondta ezt a nevet,a 13 éves Elsword egyből kiborult,és rákiabált a tömegre:
-Én jobb vagyok ,mint a nővérem!Nem kell mindig őt ajnározni!Én is érek annyit,mint ő.
Láttam,ahogy a tűz lobogott a szemében.Megetettek,és adtak egy ágyat.Másnap reggel, felkeltem már hajnali négykor,ahogy szoktam,és kimentem az erdőbe sétálgatni.Hallottam,ahogy valaki mormog valamit az erdő közepén.Közelebb mentem,és megláttam,hogy Elsword az.Volt vele egy elf lány, Rena, és egy mágus lány, Aisha.Elsword bemutatott nekik,és elmondta,hogy van egy banda az erdő szélén,akik terrorizálják Rubent.A Banthus banda volt az.Egy kisebb,amatőr rablóbanda,nem túl veszélyesek.Beleegyeztem,hogy segítek nekik,és csatlakoztam a kis csapatukhoz...
-Innentől már mindenki ismeri a történetet.Nemde?
-Igen, mindenki ismeri.-mondta David-Érdekes történet volt,Raven.Sok mindent megértettem.Köszönöm,hogy megosztottad velem,és a nézőkkel.
-Nekem tettél szívességet azzal,hogy tisztázhattam magam.
Ebben a pillanatban Rena beszaladt,és azt mondta,hogy most kell mennem,mert Hamel-t újra megtámadták.Siettem az öltözőmbe,ledobtam az öltönyt,és felvettem a felszerelésem.Becsatoltam a gránátövemet,nyakamba raktam a nyakláncom,majd felkaptam a kardom,és rohantam Rena után,majd találkoztam a többiekkel, ennyi év után újra.Ott volt mindenki, Elsword,Aisha,Eve,és Chung is.Így hatan újra szembeszálltunk a....

2013. december 4., szerda

Napló bejegyzés : 2030 ; Jún. ; 03 ; Sander sivatagjai ~ Az ördög játszóháza

Hé,bestia!Kelj fel ,és...gyilkolj?!?
-Most kérlek meséld el,hogy hogy történt ténylegesen!- mondta David vonakodva,ismét közbeszakítva a hosszúra elnyúló mesém.-Vagy valamit kihagytál?
-David,még egy ilyen ,és te leszel a következő aki el lesz temetve.Szóval maradj kussban,és hadd meséljem el végre a maradékot összefüggően...-mondtam kissé gonoszul vigyorogva.
-D-d-d-de...
-Mondom egy szót se!-megemeltem karomat,és a fejét a falnak nyomva szorongattam apró koponyáját-Ne légy ennyire bátor ,David.Ne feledd,hogy az az ember ül melletted,aki már több milliók életét elvette...
-De te megváltoztál!-nyögte ki nagy nehezen miközben arca már felismerhetetlen volt.
-Látom kezded érteni végre.-majd elengedtem arcát,ami az első levegővétel után újra emberi alakot öltött.
-Huhh.Akkor folytasd kérlek!
-Köszönöm.Szóval...
Valami csoda folytán az új élet friss levegője töltötte meg tüdőmet,és halott szívem újra vért pumpált.Szörnyű érzés volt ,hogy a túlvilág is csak megrágott ,és csak kiköpött.Egy burában ébredten,amiben valószínűleg,valami hidratáló folyadék volt.Kinyílt a szemem, a pupilláim a másodperc töredéke alatt élesedtek,és ahogy végig mértem magam,csak egy furcsa dolgot véltem felfedezni.A testem másik fele hideg acél?!Rémisztő,és undorító volt,az az érzés,hogy az a lélektelen fegyver is én vagyok.Rá kellett jönnöm,hogy mindig is az voltam,és ezért én kaptam ezt az "ajándékot".Egy csapással szétzúztam az üveget magam körül,majd igényesen pofára estem,kifelé sodródva.Letéptem az oxigén maszkot,majd lassan feltápászkodtam,és beleszívtam a füstös levegőbe, és magamra húztam egy pár ruhát.Mintha csak forgatókönyv szerint lett volna írva,pont akkor sétáltak el a terem előtt az őrök.Természetesen erőszakkal akartak bezárni egy cellába,úgyhogy meg kellett,hogy domináljam őket.Az egyiknél volt valami kard szerű penge,ami inkább hasonlított egy krumplihámozóra ,de a fegyver az fegyver.A másik egyenruhájának a jobb zsebébe volt egy doboz cigaretta,és hozzá egy doboz gyufa.Amint megfosztottam a káros szokásaitól a halott őrt, tovább álltam,és rágyújtottam.Sosem dohányoztam,de ez kivételesen jól esett.Sétáltam,hangosan slattyogva a hosszú folyóson,amiről nem is tudtam,hogy hova fog vinni,de töretlenül mentem előre, fújtam a füstöt,a halálpálca szép lassan végig égett, gyújtottam a következőt.Valami dalt is dúdoltam közbe,de már nem emlékszem tisztán,hogy mi volt az.Az őrök folyton jöttek,és hullottak.Egy idő után unalmas volt,de a harmadik cigaretta végére,és körülbelül a 30-35 őr halála után elértem egy hatalmas kivilágított terembe,ahol egy,alacsony öreg köpenyes kissé remetének látszó öreg várt,aki először újongott mikor meglátott.Aztán ő is rágyújtott,és az első füstfelhőjét kiköpve megszólalt:
-Szervusz Raven!Vártalak már.Mond,hogy érzed magad?
-Sose voltam szarabbul.Visszarángattak az életbe,ráadásul ez a papírnehezék is ráragadt a karom helyére.Esetleg megtudhatnám,hogy kinek fogom mindjárt letépni a fejét?
-A nevem James Nasod...Professzor...Vagyis,egyenlőre még nem,de ha nem halsz bele mint a többi,akkor hivatalosan is..
-Hahahahaha...
-Mi olyan nevetséges?-értetlenkedett.
-Sosincs jó vége,hogyha az ember Istent akar játszani.De te keltetted életre a halálod.-egy finom mozdulattal,odasuhantam hozzá,és elkaptam a fejét,majd ezt kérdeztem-Mik az utolsó szavaid?
-Ülj le szépen Raven!
Ebben a pillanatban egy ismeretlen mélyről jövő fájdalom járta át a testem,és összerogytam,az őrült remete előtt.Nem tudtam mit csinálni,csak szorongtam a földön,és szépen lassan emésztett fel a kín.Majd ezzel a lélegzetvétellel el is illant.Az öreg csak röhögött.Még mindig remegtem,de az agyam el kezdett pörögni.Mit tehetnék,hogyha meg tud bénítani,amikor csak akar.De hisz ő csak egy tudós.Egyszerűen egy gyors mozdulattal végezni tudok vele.A karom olyan furcsa.Nem emberi,és mégis érzem,hogy fájdalmat sugároz a testem minden pontjába.Mi van ha, nem csak a kar irányítja a szervezetem reakcióit,hanem...Most kell lépnem!Mire észbe kapott volna,a kicsiny feje újra a kezemben volt,és egy hirtelen dühhullámmal a karom végén lévő apró fogak kört formálva eltávolodtak egymástól,és egy tűzcsóvákkal kerített robbanás egyenesen az alacsony tudós arcába robbant.Összeesett ,és az utolsó leheletével ennyit mondott:
-Senki nem törheti meg az akaratom!-majd elhalkult,s végül eggyé lett a hangja a halott csönddel.
-Ez az erő,nem csak a te "zsenialitásodból" fakad,és ezt te is nagyon jól tudtad,csak megrészegültél a hatalomtól.
Szépen lassan összeszedtem a számomra szükséges dolgokat,és rágyújtottam egy újabb cigarettára,s szépen lassan kisétáltam,úgy,hogy utánam,csak a füst szállt,és vér száradt.Mikor kiléptem a hatalmas épületből, a nap szinte kiégette két sárga, fáradt szememet,és nekiindultam a semmiben,a végtelennek tűnő sivatagban.