A mese véget ér, a világ felég...
Rosewoodba értem,hosszas barangolás után.Furcsa módon minden olyan nyugodt volt körülöttem.Senki sem akart az utamba állni, legyen az ember, állat ,vagy szörny.Minden elkerült.Vagyis majdnem minden....Az erdő szélén megállított egy kislány.Nem lehetett idősebb 11 évnél.Egy kicsit a húgomra emlékeztetett,de mégis más volt.Félt tőlem,de mégis odajött hozzám,és megkérdezte,hogy jól vagyok-e,van-e helyem,ahol eltölthetem az éjszakát,éhes vagyok-e.Közvetlen jó szándékától elmosolyodtam,és megkérdeztem,hogy,hogy talált rám.Azt felelte,hogy ő is eltévedt,és megkért,hogy segítsek megkeresni a falut,ahol a szülei laknak.Felvettem a nyakamba,és továbbindultunk ,ketten a hatalmas erdőbe.Körülbelül délután három óra lehetett,mikor megszólalt a kislány,hogy foghatnánk-e valamit,mert nagyon éhes.Igennel feleltem,mert már én is nagyon éhes voltam.Körülbelül 4 napja nem ettem már akkor.Leraktam egy fának a tövébe,és elmentem,hogy vadásszak.Majd egy óra múlva sikeresen visszatértem,két nyúllal,és egy két gyümölccsel.Mikor vissza értem,a lány már nem volt egyedül,az egyik testvére Daren talált rá,és a kislány győzködte,hogy várjanak meg engem is,mert én mentettem meg.Ahogy Daren meglátott,elborzadt,és elszaladt a kislánnyal együtt.Nem igazán értettem,hogy miért,de követtem a nyomaikat,és így eljutottam egy kis faluba,ami kiderült,hogy az én szülővárosom Ruben volt.Pontosabban,ami megmaradt belőle.Első dolgom volt,hogy megkeressem apámék házát,a kislány felkutatását későbbre hagytam.Mentem,mentem ,és egyre több emlék ugrott be a nyomorúságos,ámde vidám gyermekkoromról.Az emberek a házakba szaladtak,mikor megláttak,és azt kiabálták,hogy "Vigyázzatok, egy szörny!,,.Ez kicsit fájt,de nem igazán figyeltem,a szívemet hajtó izgalom miatt,hogy megtalálhassam azt az öreg,kis dohos viskót,ahol kis kölyökként éltem.Majd végre odaértem,s az első dolgom volt,hogy a lehető legkevesebb tapintatossággal beessek az ajtón,és elkurjantsam magam "Megjöttem!".Anyám,szaladt ki könnyes szemekkel,és ezt mondta:
-Raven,Raven, hát visszatértél?-futott felém felemelt karokkal,becsukott szemekkel,majd megölelt-Hát hol jártál,gyermekek?-majd felnézett rám,és meglátta,hogy mivé lettem,majd falfehéren lökött el magától,és dadogva szólalt meg-Mi lett belőled?!Te nem a fiam vagy!Ne bánts kérlek.Menj el!
-De hát,én vagyok az anyám.-nyújtottam felé karjaimat-Katonának álltam,de most hazatértem!Hol vannak a többiek?
-Ha elmondom elmész?
-Ha muszáj,elmegyek,csak kérlek mondd el,hogy mi történt.
-Három éve a húgod megelégelte,hogy apád folyton megverte,és elszökött,akár csak te,mert azt hitte,hogy akkor jobb lesz neki.De apád megtalálta,hazahozta,és megverte,aztán megerőszakolta.Akkor is részeg volt...Majd a húgodat másnap felakasztva találtam meg.Öngyilkos lett,mert nem bírta.Egy levelet hagyott hátra,de abból már csak egy fecni maradt meg,mert apád a tűzbe dobta,mikor meglátta.Nem győztem megmenteni,a lángnyelvek közül.A sors fintora,hogy a megmaradt darabon a következőt lehet olvasni "Raven,kedves bátyám,nem értem,hogy miért nem vittél magaddal,mikor elmentél,de nem hibáztatlak,mert szeretlek,,.Apád pedig a levél olvasása után magába nézett,és beleugrott a folyóba.Azóta senki sem látta...
-Apa,és Caroline halott?!De ez nem lehet.-térdre rogytam,és elkezdtem bőgni-Miért?Caroline volt a legszentebb ember akit ismertem,és ő volt az egyetlen testvérem.Miért engedted,hogy ez megtörténjen?!
De anyám már nem válaszolt...Csak keserű arccal elcsapta a fejét,és kitessékelt.Nem tudtam még felfogni,hogy mi történt,és ott ültem az ablaka alatt több órán át,és merengtem.Merengtem,hogy miért nem vittem magammal ,mikor megszöktem.Még élhetne,és sokkal jobb élete lehetne.De egy olyan szörnyeteg oldalán,mint én?!Sehogy nem lett volna jó.Azt sem értettem,hogy az apám hogy tehetett ilyet.Reméltem,hogy soha többet nem fogja senki viszont látni.Mikor össze szedtem magam,már sötét volt, körülbelül 10 óra.Felálltam,és elindultam,hogy megkeressem a kislány házát.Nem kellett sokat keresni,mert kint játszott az egyik bátyjával,Elsworddel, a házuk előtt.Ahogy meglátott a kislány,odaszaladt hozzám,átölelt,és megfogta kezem,majd bevezetett a kis házba.A szülei örvendezve fogadtak,ami eléggé meglepett, mert látszólag nem ijedtek meg marcona külsőm láttán.A család elmesélte,hogy az egyik gyerekük is most állt katonának.Elesis,a nagyobbik lányuk.Amint az anyuka kimondta ezt a nevet,a 13 éves Elsword egyből kiborult,és rákiabált a tömegre:
-Én jobb vagyok ,mint a nővérem!Nem kell mindig őt ajnározni!Én is érek annyit,mint ő.
Láttam,ahogy a tűz lobogott a szemében.Megetettek,és adtak egy ágyat.Másnap reggel, felkeltem már hajnali négykor,ahogy szoktam,és kimentem az erdőbe sétálgatni.Hallottam,ahogy valaki mormog valamit az erdő közepén.Közelebb mentem,és megláttam,hogy Elsword az.Volt vele egy elf lány, Rena, és egy mágus lány, Aisha.Elsword bemutatott nekik,és elmondta,hogy van egy banda az erdő szélén,akik terrorizálják Rubent.A Banthus banda volt az.Egy kisebb,amatőr rablóbanda,nem túl veszélyesek.Beleegyeztem,hogy segítek nekik,és csatlakoztam a kis csapatukhoz...
-Innentől már mindenki ismeri a történetet.Nemde?
-Igen, mindenki ismeri.-mondta David-Érdekes történet volt,Raven.Sok mindent megértettem.Köszönöm,hogy megosztottad velem,és a nézőkkel.
-Nekem tettél szívességet azzal,hogy tisztázhattam magam.
Ebben a pillanatban Rena beszaladt,és azt mondta,hogy most kell mennem,mert Hamel-t újra megtámadták.Siettem az öltözőmbe,ledobtam az öltönyt,és felvettem a felszerelésem.Becsatoltam a gránátövemet,nyakamba raktam a nyakláncom,majd felkaptam a kardom,és rohantam Rena után,majd találkoztam a többiekkel, ennyi év után újra.Ott volt mindenki, Elsword,Aisha,Eve,és Chung is.Így hatan újra szembeszálltunk a....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése